Az új földesúr

És az ő jószágigazgatója

(SZEGÉNY LEV TOLSZTOJ SEM TUDTA RÖVIDEBBRE VENNI A HÁBORÚ ÉS BÉKÉT, ÉN SEM TUDOM KURTÁBBAN MEGFOGALMAZNI EZT AZ ÍRÁSOMAT. VISZONT AKIT ÉRDEKEL A TÉMA, SZÍVBŐL AJÁNLOM, SZÁNJON RÁ IDŐT)

A többség nem hiszi el, hogy Küller János nem korrupt, és ugyanúgy azt sem, hogy Sáhó Tibor egy értelmes ember. Pedig nincs igazuk, Tibor rendkívüli értelmi képességekkel rendelkezik, gyorsan átlátja a dolgokat, ennek is köszönhető, hogy mindig több lépéssel előbb jár mindenkinél. Mire az egyik mutatványára fény derül, ő már rég a következőn dolgozik.

Legalábbis egy-két évvel ezelőtt még így volt ez. Olvasva a mostani röplapját, valami megváltozhatott, ez inkább egy zavarodott elme képzelgéseinek tűnik.

Valamelyest érthető ez, hiszen ő egy rendkívül sértett ember. Lelki sérüléseinek az okozója egyetlen ember, nem, nem az a dr. Fiák, akire állandóan rákenni próbálja, hanem jelenlegi kebelbarátja, a mi drága jó polgármesterünk, Küller János.

Tibor a kárpótlások idején jelent meg Pilisborosjenőn, és ráérzett a lehetőségekre.

A kárpótoltak, főleg azok, akik a falutól távol, a Malomdűlőn jutottak számukra értéktelen szántóföldekhez, rájöttek, hogy ez nekik inkább nyűg, mint valódi kárpótlás.

Tibor ezt kihasználva hol színes tévéért, hol 30 forintos négyzetméter árért elkezdte felvásárolni a területeket. Persze nem egyedül, akadtak szép számmal befektetőtársai is. Aki nem akart ilyen áron megválni a tulajdonától, azt ilyen-olyan módon presszionálta egy kicsit, lehetett hallani „szerencsés” tűzesetről is, ami után a tulajdonos már nem gördített akadályt az üzlet elé.

2000-ben a terület átminősítésre került, gazdasági-, ipari tartalékövezet ként. Persze Tibor terveihez ez nem volt elég. Sikerült valamivel meggyőznie az akkori alpolgármestert – bizonyos Küller Jánost -, és néhány képviselőt arról, hogy a területet belterületbe kell vonni, és ott lakóparkot létrehozni, mert az fantasztikusan jó üzlet a falu számára (?). A legfőbb akadályt akkori polgármesterünk, Szegedi Robi Bácsi jelentette, ő ezt semmiképpen nem szerette volna, de addig rágták a fülét, míg beadta a derekát (ilyen bonyolult az emberi test, így függ össze a fül és a derék). Robi Bácsi a folyamatos zaklatás hatására aláírta a Megállapodást, de már sejthette, hogy milyen lavinát indít el ezzel.

Ezzel a tollvonással a Tibor által befektetett vagyon értéke szolid becslés szerint is megszázszorozódott!

Egy elképesztő taktikai hibával tarkított választás során maga Küller János került a trónra.

Polgármesterként már közel sem látta olyan jónak az általa tető alá hozott Malomdűlő Megállapodást, ráadásul a testületében többségben lévő „hetek” is erősen ellenezték azt, így megkezdődött a háború.

Jánosunk azóta is betartja ezt a jó szokását, az a szerződés, amit nem ő írt alá, az számára semmis, amit ő köt meg, azt szintén felrúgja, és folyamatosan újratervezi.

Tibor ekkoriban már egy valóban csodásan elképzelt lakóparkot, mondjuk úgy, egy önálló falut álmodott meg. Az akkori ingatlanpiaci körülmények között ennek volt is létjogosultsága.

A Küller-féle testület viszont ott gáncsolta, ahol lehetett, a megállapodás feltételeinek nem igazán akartak eleget tenni, mindig jött valami új akadályozó tényező. Tibor, más kiutat nem látván ekkor a bírósághoz fordult, ahol javarészt igazat is adtak neki, emiatt létre kellett, hogy jöjjön Malomdűlő és Pilisborosjenő között egy lényegileg a Megállapodáson alapuló peren kívüli egyezség, amit János annyira nem volt hajlandó aláírni (mert szerinte hátrányos volt a falu számára), hogy még saját felfüggesztését is feláldozta ezért, az egyezséget a saját alpolgármestere kellett, hogy aláírja.

Persze a fejlesztéseknek a másik akadálya az volt, hogy a Malomdűlő sem tartotta be, nem tudta betartani a saját kötelezettségeit, többek között azt az apróságot, hogy másfél év alatt közművesíti a területet, aminek legfőbb oka az volt, hogy az a bizonyos tőke nem állt a rendelkezésükre, ami kellett volna a kivitelezéshez. Ennek azért van jelentősége, mert a közművesítés befejezésétől számított négy évig adómentességben részesültek. Mivel a közművesítés a mai napig nem történt meg, így még legalább négy évig ketyeg az adómentességük, immár 17 éve.

Mindegy is, kié volt a nagyobb felelősség ebben, a lényeg, hogy a mai napig parlagon van az a durván negyvenhektárnyi (bel)terület.

Innen már igazi harc dúlt a felek között, amihez képest a keresztes háború csak óvodai szabadidős programnak tűnhetett, csoda, hogy késhegyre nem mentek.

Tiborunk akkoriban is szórta a röpiratait, János kontrázott a faluújságban, mint képzett cirkuszi robotok parádéztak a televízióban is. Ebben az időszakban már nem volt Fiák István, nem voltak Községvédők, ezt már simán Jani és Tibi játszották le egymás között. A harc olyan méreteket öltött, hogy Tiborunk két alkalommal is megpróbált leszakadni Borosjenőről, és Malomdűlőstől, Bécsi utastól Ürömhöz csatlakozni, ez csak azért nem sikerült, mert Tibor túlzott követelései már Ürömnek is túl sokká, teljesíthetetlenné váltak.

Azért legyünk nyugodtak, ha egyszer álma valóra válik, akkor szőröstől, bőröstől, Tücsköstől, önálló falut (mondjuk Sáhófalvát) fog létrehozni, a mi kárunkra.

A helyzet annyira elmérgesedett, hogy jött a 3.4 milliárdos kártérítési per, ami még ma is időzített bombaként ketyeg (bár nem biztos, hogy élesítve is van a falu irányába), és folytatódott a küzdelem.

Volt tehát először kétévnyi barátság, aztán jött hét év kegyetlen, véres háború, majd ezt oldotta fel egy igazi csoda.

2009-ben máig megmagyarázhatatlan módon Tibor és János egyszer csak egymás nyakába borultak.

Ez a barátság immár tíz éve töretlenül tart (minden érdemleges eredményt nélkülözve). Hogy mi lehetett a nagy összeborulás oka? Kényszerítés, zsarolás, esetleg némi korrupció? Vagy egyszerűen csak szegény János mentális állapotában következett be olyan változás, ami miatt hirtelen kiesett az emlékezetéből az előző hét szűk esztendő? Döntsön ki-ki a meglátása szerint.

Egy pillanat alatt úgy gondolta János, hogy az a peren kívüli egyezség mégiscsak jó a falunak, és gyorsan megtoldotta egy 300 milliós hitelfelvétel kötelezettségével, amit a falu Malomdűlő főútjának közművesítésére kellett volna, hogy fordítson.

Csak jött megint az a fránya választás, és 2010-ben Tibor hathatós közreműködésével Jánosunk sikeresen elbukta azt, jött Paksi Imre, aki a győzelmét a „hitelt márpedig nem veszünk fel” választási szlogennek köszönhette – elsősorban.

És Imre valóban indított egy pert, a hitelfelvétel kényszere ellen, ennek Tibor állítása ellenére semmi köze nem volt a 2002-es Fiák féle perhez, nem is lehetett, hiszen akkor szó sem volt még hitelről.

Imre ezt a pert bebukta, mert amatőr módon, megalapozatlanul terjesztették elő.

Bő másfél év elteltével Imre képviselői tömegesen lemondtak, a sorban utánuk következő képviselők kerültek a helyükre, akik történetesen Küller emberei voltak. Így bár névleg Paksi volt a polgármester, a testületi többség okán újra János irányította a falut.

Szegény Imrének még azt is el kellett szenvednie, hogy ő tűzze János keblére a díszpolgári kitüntetést.

Hiába volt újra hatalmon ez a kettős, eredményt Malomdűlő ügyében továbbra sem tudtak felmutatni.

Az újabb, a 2014-es választás ugyanolyan buta taktikai húzásoknak köszönhetően, mint a 2006-os, megint Küller győzelmét hozta, és többségét a testületen belül.

A lakosság 27 százalékának szavazatával sikerült ezt összehoznia, ez a mi felelősségünk volt, öt polgármesterjelölt, és számtalan képviselőjelölt indult ellene, szépen megosztva a szavazatokat (az idei választáson is valami hasonló várható). Ennek ellenére úgy telik le az öt év, hogy Malomdűlő ma is csak egy szemétdomb (elnézést a tévedésért, nem egy szemétdomb, hanem szemétdombok özöne). Így már talán jobban érthető, miért olyan megkeseredett ember Sáhó Tibor.

És akkor jött a mostani röpirat. Isten bizony megértem Tibort. Ír az áldatlan pereskedésről, csak elfelejti megemlíteni, hogy szinte csak ő pereskedik. És nem csak velünk. Amelyik Önkormányzattal bármilyen kapcsolatba kerül, ott azonnal perek vannak, persze mindegyiket ő kezdeményezi. Ahol egy forint adót akarnak kivetni rá, ott rögtön per van.

Egzisztenciális érdeke, hogy Pilisborosjenőn a barátja legyen a polgármester, mert esetleg itt is szóba kerülhetne, hogy mikor, miért nem adózgat, milyen egyéb ügyekért lenne felelősségre vonható. Számára egy Küller nélküli Önkormányzat nem csak karaktergyilkosság lenne.

Na, most kérdés, hogy nem tudja, mi zajlik körülötte a világban, vagy csak az a lényeg, hogy minden épkézláb jelöltet befeketítsen. A Fiákkal való antagonisztikus gyűlöletére nem is érdemes szót vesztegetni. Megnyugtat, hogy velem kapcsolatban azt írja, nem vagyok merev részeg, mikor más az elképzelésem a világról, mint neki. Próbál engem Fiákkal összeboronálni, mintha nem tudná, hogy bő másfél éve más platformon vagyunk. A Fiák féle egyesület nekem éppen a legnagyobb vetélytársam, ennek ellenére nem tagadom, hogy sok kérdésben egyetértünk. Nem hiszem, hogy ez baj lenne.

Hogy mi a véleményem Malomdűlőről? Hogy ott pármillió köbméter agyag van? Nem vagyok teljesen tájékozatlan, tudom, hogy ezért nem éri meg bányát nyitni, sőt nem is lehet a jelenlegi szabályozások mellett. Mindennek ellenére bevallom, nem ejtenék könnyeket, ha Malomdűlőt holnap beszántanák, és mondjuk, bukfencet vetnének bele. A jelenlegi állapotnál az is tetszetősebb lenne.

Aki illegális lehallgatási botrányba bonyolódik, az jobban teszi, ha csendben marad. Mindegy is, majd a bíróságon lesz rá módja, hogy kifejtse a védekezését (és nem csak erről az ügyről).

A 30ezer fát készséggel elhiszem neki, csak vajon mért nem látjuk, hisz az nem kevés. Viszont ha ebből kivonjuk az általa kivágott fák mennyiségét, a végeredmény nem lesz pozitív tartományban.

Nem tudom, pontosan mennyi szemetet vitettek el Malomdűlőről, viszont szabad szemmel is látható, hogy mennyit hordott oda. „Megy a mókus vakítás ezerrel!” ( S. T.) De tényleg!

Hogy szegény Vass Laci professzor úr hogy kerül a főellenségei közé, és miért, nem tudom. Úgy oktatja a magántulajdonról, mintha Laci el akarna venni tőle valamit.

A választási propaganda hadjáratára, és arra, hogy miket ígérget már megint Küller nevében, külön ki se térnék.

Küller Jánosnak soha nem volt saját akarata, nem voltak önálló elképzelései. Neki mindig szüksége volt egy lelki társra, egy erőskezű vezetőre, szerencsés volt az életben, ez mindig össze is jött neki. Ezt a társat az utóbbi évtizedben Tiborunk személyében találta meg.

Tibornak meg több se kellet, neki pont egy ilyen irányítható polgármesterre volt szüksége, aki az ő kottájából főz. Így tudja elérni, hogy mindennemű tisztség vállalása nélkül ténylegesen ő irányíthassa a falut, a hivatalt, a testületet, minden információ birtokában legyen (már a döntések megszületése előtt), és felelősséget semmiért ne kelljen vállalnia.

Ez még csak a kampány előszele nála. Lesznek még ennél sokkal cifrább röplapok is.

Aki pedig majd megnyeri a választást, az jó előre készüljön fel arra (kivéve, ha Küller Jánosnak hívják), hogy Tibor minden döntését meg fogja támadni, és a falu vezetése helyett leginkább a bíróságon fogja tölteni az idejét!

Tibor már évekkel ezelőtt kijelentette, ez a falu úgyis az övé lesz, szőröstől, bőröstől, csak ki kell várnia, míg az ölébe pottyan. Rólunk lakókról meg többször leírta, elmondta, mi birkák vagyunk.

Ezért praktikus felállás neki, ha a birkanyájat a saját jószágigazgatója legelteti! K J…

                                                                                                                                     Gergely György

One thought on “Az új földesúr

  1. Hűha! Ez Igen! Te ezzel az írásoddal, felfedted a 1996 ót dúló “konc” harcot, ami főszereplője Sáho Tibor és Küller János /kis ideig Paksi Imre/! A Lazarétbe is be akarta enni magát anó 2000-ben Sáhó Tibot, aki kijelentette már akkor, hogy ha kell, az “ördöggel is le cimborál” a céljai eléréshez! Akitől megvett Lazaréten 1 telket, három hónap múlva tovább adta, mert NEM engedte a Lazaréti IB “labdába sem rúgni”! Sajnos, kimondható, hogy a mai napig van az a pénz és zsarolás, amivel az Önkormányzat polgármesterestől, képviselő testületi tagostól Bégethetők!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..